Útkereső

Esterházy Péter számára is a család jelentette az otthont. Származásuk miatt családját 1951-ben kitelepítették a Heves megyei Hortra, ahol Esterházy gyermekkorát töltötte. Gyermekéveiben költözhetett vissza a család a III. kerületbe. Az író a Rómaifürdőn lakott, gyermekként a Csillaghegyi MTE labdarugója volt, György és Márton nevű testvéreivel. Az 1960-as években serdülő és felnőtt bajnokságot nyert a csapattal. Óbuda és Csillaghegy több írásában megjelenik, a családi ház jelentette számára a biztonságot, a nyugodt munka fészkét. Számára az igazi otthon ott volt, ahol a családja – szűkebb vagy tágabb értelemben.

Gelléri Andor Endre hatéves korában költözött családjával Óbudára. Az Árpád Gimnáziumba járt, de anyagi nehézségek miatt 1921-ben abba kellett hagynia az iskolát. A folyamatos megélhetési gondokkal küzdő író számára Óbuda egyenlő volt a kilátástalan szegénységgel, a zsidó származásából fakadó hátrányokkal. Egyszerre gyűlölte és otthonaként szerette a helyet, amely legfőbb ihletője és gyakori helyszíne volt novelláinak. A Beszterce utcában alapított családot, az utolsó pillanatig igyekezve biztonságos otthont teremteni számukra.

Halász Gábor fizikai otthona szűkös lakása volt, de több írásában utalt arra, hogy igazi otthonának a magasszintű tudás és a kultúra bölcsőjének vallott Európát tartja. Értetlenül állt az előtt, hogy ez a tanult közeg képes kiközösíteni egyes embertársait, hazátlanná és otthontalanná téve, végül elpusztítva őket. Bár írói munkásságának fókuszában az irodalomtudomány állt, lakóhelyéhez fűződő érzései megmutatkoznak a „Vázlat Óbudáról” című esszéjében. Az irodalmi igénnyel megírt, büszke várostörténeten átsüt az óbudai szülött szeretete.